|
Tarjáni Simkovics Jenő önarcképével egy esztendőben készült Varga Nándor Lajos rézkarc-önportréja, melyen szintén egészen szűk térbe komponálva, azt csaknem teljesen kitöltve jelenik meg a fej. A portré hátterében álló női akt a képzőművészetekre utaló allegorikus motívumként jelenik meg 1922-ben festett önarcképén, illetve hasonló beállításban találkozunk vele Szőnyi 1919-es önportréján is. Nem véletlen a női akt emblémaszerű szerepeltetése, hiszen a klasszicizáló nemzedék tagjai számára a ruhátlan emberi alak vált fő motívummá. Varga önarcképei - akárcsak Tarjáni grafikái - az emelkedett hangvételű, heroikus portrék sorába tartoznak, a szerepjátszó önarcképek tipikus példái a művész szembenézése önmagával és a külvilággal.
|
