|
A mű nemcsak a művészi életmű egyik korszakának kiemelkedő, hanem a XX. századi magyar művészetnek is kardinális alkotása.
A világoskék háttérre ragasztva határozott, egyben azonban az alkotó érzelmi rezdüléseinek nyomát is rögzítő kontúrokkal körvonalazott, eredeti összefüggéseikből kiragadott látványelemek : kisvárosi házak, egy korpusz Krisztusának teste, keresztbe rakott lábszárcsontok épülnek egybe. A reneszánsz doboztérnek és a gravitáció törvényének egyaránt ellentmondóan elhelyezett, érzékenyen modellált , de mégis síkban tartott motívumok együttese spirituális síkra terelik a jelentést. A kép centrifugális erőközpontja a két architektonikus részlet találkozási pontjába van, és az artisztikusan indázó barnás girland - mely egy szentendrei kútrózsáról származó részlet - kijelöl egy képzeletbeli mozgásirányt. Egy pillanat még, s a képi rend egyensúlyának kegyelmi pillanata felbomlik, visszatarthatatlanul tovatűnik az időben. A szigetmonostori temető egyik kőkeresztjére vésett Krisztusának sziluettjét másoló széttárt karú figura keresztjét vesztve, a ház elemein áttűnve, éppen most érkezve, vagy tovaúszva lebeg a meghatározatlan térben. Mozdulata már nem pusztán a Megfeszítetté. Éppúgy kelti a repülés, mint körülötte lévő tárgyak megóvásának képzetét. Az alkotóelemek az irracionalitás: az álom, a gondolat, az emlékezet egymásba játszó logikája szerint, a belátás és nem a definitív megértés logikája szerint sűrűsödnek a képen. A "Minden egész eltörött, minden láng csak részekben lobban" Ady által megfogalmazott tragikus élménye nyer líraian kezelt, adekvát képi kifejezést Vajdánál.
Az egyes ember helyét pontosan kijelölő, tradicionális világkép a XIX. században megkezdődő és egyre rohamosabb felbomlása, illetve elsekélyesedése, az ember általi ismeretek hatvány szerinti bővülése és információáradatban való rázuhanása az egyénre, a 1930 körüli nagy gazdasági világválságból eredő társadalmi és politikai feszültségek mind olyan tényezők, melyek új kihívások elé állították a benne élőket - köztük a művészeket -, és melyre nagyon nehéz volt hiteles, működőképes választ adni. Vajda egész életműve mind tartalmi mind formai szempontból erre tett nagyszabású kísérlet. A különböző modern illetve avantgárd irányzatokkal való azonosulási törekvései, párizsi tartózkodása után, elvetve a hazai, zömében a látvány illúziójára alapozott művészet összes változatát, Korniss Dezsővel közösen vázolnak fel egy elméleti programot ,melyet a Szabó Lajos filozófussal folytatott beszélgetések is befolyásoltak. Az ún. szentendrei program lényege, hogy a sallangjaitól megtisztított tradicionális kultúra töredékelemei miként válhatnak a modern ember személyiségének kifejezőjévé éppen itt , Magyarországon. Ezért indulnak motívumgyűjtő körútra Szentendrén és a környező falvakban. Vajda módszere pedig a motívumok egymásra rajzolása a transzparencia ill. a szürrealizmusban és a filmművészetben kiaknázott montázs elve szerint. Ezeknek a törekvéseknek egyik összegző darabja a festmény.
|
