Festő és grafikus. Szegeden Heller Ödön, majd Fényes Adolf és a Képzőművészeti Főiskolén Glatz Oszkár növendéke volt. 1924-ben elnyerte a Szinyei Társaság kitüntetését, 1927-ben pedig Parasztleány c. festményével a báró Wolfner-díjat. A húszas években Olaszországba, majd 1929-ben Párizsba ment tanulmányútra, ahol megismerkedett a későbbi műveire nagy hatást gyakorló japán fametszetekkel. 1929-ben és 1931-ben gyűjteményes kiállítást rendezett az Ernst Múzeumban, 1937-ben a Tamás Galériában. Ezenkívül számos nagy sikerű egyesületi és csoportkiállításon szerepelt itthon és külföldön egyaránt. 1929-ben a barcelonai világkiállításon I. díjat kapott. Elsősorban rézkarcai, faés linóleummetszetei jelentősek, de temperaés olajfestményeket is készített. Illusztrációi, metszetei több folyóiratban láttak napvilágot. Több száz exlibrist készített.