Uitz 1921-es moszkvai tartózkodása során egy időben ismerkedett meg az orosz konstruktivizmussal és a régi ikonművészettel. Malevicshez és Tatlinhoz hasonlóan a középkori szentábrázolások kötött rendjében, tüzes színeiben tanulmányozta az esztétikai értékteremtő szándékot és művekben próbálta meg ezt a maga számára újra fogalmazni. A jelen kép sem konkrétan egyetlen ikonhoz köthető egzakt analízis, ahogy a többi vászonra vagy papírra készült ilyen alkotása sem, hanem szubjektív, expresszív-konstruktív ikonátirat. Fent három kis kör jelképezi az istenséget, a főmezőt beöltő fekete-fehér-barna geometrikus formák két szemben álló figurára utalnak. A háromszög és a körformák ritmusa alkotja a kompozíció dinamikáját, a különböző tömörségű festett felületek viszonya a faktúrajátékot. Az ikonok transzcendentális lényegével szemben itt az anyag, forma, szín, erő, felületviszonyok kérdése dominál. ez a problematika határozta meg Rodcsenko hatására Uitz egész 1922-es tevékenységét Bécsben is.
|