TIHANYI Lajos
(1885, Budapest - 1938, Párizs)

Révész Béla arcképe

1917
Olaj, vászon, 59 x 49 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

A portré arról tanúskodik, hogy Tihanyi közeli kapcsolatban volt a korabeli magyar irodalommal, az Adyhoz kötődő művészek legjobbjaival. Révész Béla - a Nyugat, a Renaissance, a Népszava főmunkatársa - Tihanyi személyes jóbarátjaként is ismert. A festő - mint a korabeli írásokból tudjuk - modelljei jelenlétében dolgozott. A látvány valóságát azonban mindig saját belső meglátásaival, művészi elképzeléseivel igyekezett egyensúlyba hozni. Expresszionistaként, saját intuícióitól vezetve deformálta az arcot, kiemelte a homlokot az intellektus hangsúlyozására. A gesztenyeformájú "tihanyis" szemek merengve messze tekintenek és sötét, keserű vonások dominálnak az expresszionista háborús regény, a "Vonagló falvak" írójának arcán. A portrék hagyományosan balról bevetődő fénye plasztikusan formálja a markáns fejet, melyet kiemel a ruha és a háttér festőien megoldott semleges kék kontrasztja. Az 1910-es években készült expresszív arcképeivel Tihanyi annak a portréfelfogásnak a folytatója, amelyet az egyetemes művészetben egyebek között Greco, Modigliani és némileg Kokoschka képvisel.

Révész Béla életrajza a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható.


Tegye meg észrevételeit, írjon a vendégkönyvbe és küldjön képeslapot.
Készítette és fenntartja Krén Emil és Marx Dániel a T-Systems Magyarország Zrt. támogatásával