|
Tihanyi a Nyolcak művészcsoport egyik alapító tagja. A századelőn (1911) létrejött társulás tagjai művészetükkel meghonosítják a modern európai irányzatokat - Cézanne festészetének, a kubizmusnak s az expresszionizmusnak a formavilágát - hazai piktúránkban, következésképpen szerepük igen jelentős. Tudnunk kell viszont azt is, hogy festészetüket egyfajta átmenetiség jellemzi: nem alkalmazták következetesen sem a kubizmus reduktív szemléletét, sem az expresszionizmus lényeget kiemelő formai torzításait. Megmaradtak a figuralitás határain belül, megszelídítve építették be festészetükbe az új művészeti áramlatok eredményeit.
Tihanyi Lajos a csoport legjelentősebb portréfestője. Nemcsak azért, mert a modern művészet meghatározó személyiségei - Bölöni, Fülep Lajos, Kassák, Kosztolányi - ültek neki modellt, hanem azért, mert arcképein sikerült ötvöznie az ábrázolt személyi jellembeli tulajdonságait a feszes, szerkezetet kiemelő, kubisztikus formavilággal.
Női portéri is színek és formák hordozta jellemrajzok. A Leopold Magdát ábrázoló festménynek például az az erénye, hogy a művész a kubizmus és az expresszionizmus stíluselemeit egyesíteni tudta egyfajta pszichologizáló, a karakterre figyelő látásmóddal, valamint az élénk színekkel. A formák, az árnyékok - az ing redői, az arc kiszögellései - geometriai alakzatokká, háromszögekké. foltokká keményednek, miközben élénken virít a háttér zöldje, a fotel plüsse, és a legintenzívebb színfolt, a női blúz fehérje a figurára irányítja a figyelmet. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy Tihanyi Lajosnak a Leopold Magdát ábrázoló műve a legsikerültebb női portréja.
|
