|
Tihanyit saját vallomása szerint kizárólag a portré megkonstruálása érdekelte, melyhez mégis kivételes emberi szenzibilitás, együttérzés, sőt beleérző képesség is társult. Éppen Fülep Lajos, a Nyolcakkal baráti viszonyban álló művészetfilozófus állapította meg Tihanyiról, hogy a legortodoxabb cézanne-ista, aki ösztönös erővel gyúrja össze a stíluselemeket és válogat a látványból saját festői elveinek megfelelően. Ugyanakkor rokona Kokoschka drámai expresszionizmusának is. Tihanyi az izmusok tanulságait ötvöző, leginkább kuboexpresszívnek nevezhető formanyelven a kép festői ritmikája érdekében deformálja az alakot. Torzítása mögött a homogén képi struktúra egyensúlyának megteremtése munkál. Ezt ismerte fel és értékelte a kortársak értetlenségével szemben Fülep Lajos, aki recenzióban reagált portréjára a MA kiállítása kapcsán.
|
