TIHANYI Lajos
(1885, Budapest - 1938, Párizs)

Önarckép

1912
Olaj, vászon, 56 x 45 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

A Nyolcak művészcsoport tagjainak, akik Cézanne, az expresszionizmus és a kubizmus hatását sajátos magyar valóság-ízekkel ötvözték, kedvelt műfaja volt a portréfestés. Az önarcképek terén Berény és Czigány mellett Tihanyi alkotott a legőszintébben és legkolorisztikusabban. A süketnéma festő arcának kíméletlenül leleplezet torzulása, világra csodálkozása a művész pszichológiai kifejezőerejének legjavát nyújtja. A belső, lelki feszültséggel összhangban áll a modellnek és a háttérnek a kubisták nyomán csaknem teljesen egyneműsített traktálása, a formák merész sarkítása, a vörös átütő dominanciája. Későbbi önarcképei sem árulnak el többet a művészről, még akkor sem, ha az egyiken mesterségének attributumával ábrázolja önmagát.


Tegye meg észrevételeit, írjon a vendégkönyvbe és küldjön képeslapot.
Készítette és fenntartja Krén Emil és Marx Dániel a T-Systems Magyarország Zrt. támogatásával