|
Thorma János az 1920-as években rengeteg arcképet festett. Ezek a képek a kisváros társadalmi illusztrációi, emberi dokumentumai. Később azonban a környező természet hatása alá kerül a képzelete. Idillikus plein-air kompozíciók jellemzik ezt a korszakot.
Gyakran festette meg Giródtótfalut és környékét, a fernezelyi völgyet. Itt lakott korábban a festő, ide vonzották vissza a hátérben magasodó havasok. Ez a táj ihlette néhány más idillikus kis kompozíció mellett az Ibolyaszedőket is. A kép hangulata kifejezetten költői. A két térdelő, virágot szedő lány mozdulata gyöngéd és enyhén stilizált. Mintha valamilyen vallási szertartásban vennének részt az ébredező nagybányai táj tavaszi ünnepén a behavazott, acélkék hegyóriások, a Gutin és a Fekethegy lába előtt.
Tompa, visszafogott színek, egymásba olvadó árnyalatok jellemzik a szimmetrikus, homályos, szürkés ezüstös, komor kompozíciót.
Fiatalon a széles, szenvedélyes előadásmód, a drámai érzések, viharos vonalak, mély színek feleltek meg a festő temperamentumának. Az új életérzését tompa, visszafogott, erőtlen, szelíd tónusok adták vissza. Emellett gyermekkori emlékekhez kapcsolódó motívumokhoz menekült
.
|
