|
A Thorma oeuvre-jében előzmény nélküli remek, friss szemléletű kép a magyar festészetben mintegy összekötő kapcsot jelent Munkácsy Mihály és Koszta József tüzes koloritú vásznai között. A festmény pontos dátumában az kutatók nem tudnak megegyezni, de szinte bizonyos, hogy a hatalmas főmű (Talpra magyar) kínlódással, kétségekkel teli munkálatai közben, egy boldog fellélegzéskor születhetett (Genthon, Lyka és Radocsay 1901-re, Réti 1902-re, Dévényi és Aradi 1904-re datálja). A művész romantikus alaptermészete váratlanul tört elő a magára erőltetett, néha már akadémikusan szárazzá váló naturalizmusból. Nyoma sincs e képen a Thormánál megszokott pontos rajznak, tárgyhűségnek, gondosan kifejtett jellemábrázolásnak. Helyébe remek festői gazdagság, friss imporesszionisztikus látványfestés lépett. Az erős nap felgyújtja a színeket, reflexekkel telíti a megvilágított foltokat, hogy az árnyékba maradt részletek annál tompább ellentétként emeljék ki amazok ékkőszerű ragyogását. Ez a fajta ábrázolásmód sosem tért többé vissza Thorma munkásságában.
|
