|
A gyász témája irodalmias előadásmódra talál Thorma János festményén. Temetői jelent, amely láttató módon azt példázza, hogy a halál nem válogat, de a gyászolók akarva, nem akarva még őrzik az anyagi kiváltság megkülönböztető jegyeit. Az adakozó pillanat készteti a fekete ruhás hölgyet együttérző, gyengéd csókra a parasztcsecsemő felé. A kalapos-kesztyűs férfi zsebkendőt tart a szája elé - fullasztja az őszi köd -, tekintete már kifelé tart e síri helyről. Háttérben a csipkefinomságú fák között kendős parasztasszonyok párkákként állanak a síroknál, alighanem a honvédsíroknál...
Mert a e kép festője évtizedes lelkesedésével ismételte a Talpra magyar témáját, átélve lobogó indulattal 48 történelmét, némely képvázlatában sikerült is azt elevenítenie, bár a végső kivitelezés során képzelete elfáradt.
|
