Míg a rézkarcoló nemzedék legtöbb képviselőjénél szembetűnő az arc fiziognómiai sajátosságainak képlékenysége, addig Tarjáni Simkovics Jenő önarcképei mindig megőrizték a konkrét arcvonások állandóságát, grafikái ugyanakkor mégis a legváltozatosabbak kortársaié között: a beállítások és a nézőpontok variálása mellett a legkülönfélébb lelkiállapotok tükröződnek szúrós tekintetű, szuggesztív önarcképein. A rövid, szinte kopaszra nyírt haj, a keskeny arc, a hosszú orr és a ferdén metszett szemek mind konstans elemei az ábrázolásoknak, mégis a mindig más megvilágításban folytonosan változik az arc plasztikus domborzata.
|