|
Míg a Szőnyi-kör művészeinek a húszas évek első felében készült munkáit túlnyomórészt a hagyományos műfaji kategóriák követése jellemezte, addig az idő előrehaladtával az egyes képtípusok között húzódó határok egyre jobban elmosódtak. Az évtized közepétől a korábban jól elkülöníthető csoportok helyett a tájképek és a zsánerszerű jelenetek kerültek előtérbe, amelyekhez a Szőnyi-kör tagjai különböző vidékeken járva keresték motívumaikat. Szőnyi 1923-ban fordult meg először Zebegényben, következő évben pedig feleségével együtt ideköltözött, 1930-ig kizárólag itt laktak, és a falu egészen a művész 1960-ban bekövetkezett haláláig művészetének legfontosabb inspirációs forrása maradt. A változatos táji motívumok közül a Duna-kanyar mellett előszeretettel választotta a környékbeli dombok rálátásos képét, akárcsak ezen a korai rézkarcán.
|
