Miközben Aba-Novákék Felsőbányán dolgoztak, addig Szőnyi immár végérvényesen letelepedett Zebegényben, hogy a falu és a környező táj 1960-ban bekövetkezett haláláig művészetének legfontosabb ihletője, motívumforrása és legyen. Festészetének központi motívuma a szinte kimeríthetetlen festői témát kínáló Dunakanyar lett, amelyet a legkülönbözőbb típusú ábrázolásokon dolgozott fel. Az előtér-háttér kontrasztját, a függőleges kompozícióból adódó feszültéséget a művész más ábrázolásain is, grafikáin is kipróbálta.
|