Szobrász. Kőfaragóként dolgozott Zürichben, majd a budapesti Iparművészeti Iskolában, később pedig a brüsszeli akadémián van der Stappennél képezte magát 1905-10 között. Ott mintázta első sikert hozó Panasz című művét és a Kígyóbűvölőt. Hazatérése után számos portrét készített. 1925-től a Képzőművészeti Főiskola tanára. Sikerrel vett részt az Erzsébet-szoborpályázatokon is (1918).

Több kitüntetés, aranyérem és díj nyertese volt. Nevezetesebb művein kívül (Bigéző, 1920; Herczeg Ferenc portréja, 1920; Mécses, 1923; Szilády Áron, Kiskunhalas, 1927; Fiam kutyával, 1927; Harminckettesek emlékműve, 1933; Réti István portréja) több emlékművet, hősi emléket (Soroksár, Kiskunhalas), síremléket, díszkutat készített.

A neoklasszicista stílus jellegzetes képviselője volt. 1921-ben gyűjteményes kiállítást rendezett műveiből az Ernst Múzeum. A Magyar Nemzeti Galéria tizennégy szobrát őrzi. Bigéző fiújának egy példánya a római modern múzeumban van.