Fadrusz János szobrászművésznél kezdte a mesterség elsajátítását , majd 1903-tól az Iparművészeti Iskolában Mátrai Lajosnak, 1908-tól a Képzőművészeti Főiskolán Radnai Bélának volt növendéke. 1920-tól haláláig Szentendrén élt, és hosszabb ideig rajztanárként is működött. Érmeket készített, emlékműpályázatokon szerepelt és a korabeli társadalmi élet jeleseit mintázta mesterségbeli biztonsággal és jó karakterizáló készséggel. Ráby Mátyás életnagyagyságnál nagyobb potréját készítette Szentendre számára, de a szobor nem került bronzban felállításra. 1931-ben a Nemzeti Szalon kiállításán nagy ezüstérmet nyert. 1962-ban több portréjának gipsz példányát ajándékozta a szentendrei Ferenczy Múzeumnak. Néhány művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.