|
Az 1900-as párizsi világkiállításon Grand Prix-vel jutalmazták Stróbl Alajos "Anyánk" című alkotását. Három évig dolgozott a szobron, a millennium évében fejezte be a századforduló magyar szobrászatának ezt a kétségtelenül legbensőségesebb művét. A szobor itthoni sikere mérsékelt volt, bár a Szépművészeti Múzeum már keletkezésének évében megvásárolta. Témáját a művész maga választotta, belső kényszer diktálta megalkotását. Kétségtelen, hogy a választott motívum már önmagában meghatározta a plasztikai előadásmódot, a mintázás finom árnyalatait, az érzelmi telítettséget. A mű kifejezőereje, emberi közvetlensége méltán emeli ki a századforduló plasztikai terméséből Stróbl Alajosnak ezt a szobrát.
Az "Anyánk" támlás karosszékben ülő, idős asszonyt ábrázol, aki az ölében tartott nyitott könyvön pihenteti kezét, és éppen feltekint az olvasásból. A művész érzékeltetni tudta édesanyjának szép arcvonásaiban a hosszú élet során szerzett megértő bölcsességet is. Lényének visszfénye az elrévedező tekintetben, az alig észrevehető halvány mosolyában csillan meg.
|
