|
A XVIII. század közepétől egyre gazdagabb szobrászi dekorációval látták el a szószékeket, amelyeken az egyházatyák, illetve az evangélisták önálló alakja mellett az igehirdetés gondolatával kapcsolatos domborművek kaptak helyet. Ilyen figurális díszű szószék homloklapja volt a Szent Péter prédikációját megörökítő aranyozott fa dombormű, párdarabjával, Szent Pál athéni beszédével együtt; származási helyüket nem ismerjük. Egyrészről kapcsolódni látszanak a termékeny- Donner-tanítvány, Gode Lajos azonos műfajú alkotásaihoz, a pozsonyi jezsuita templom rokokó díszítményekkel ékes, ám Donner klasszikus reliefstílusát értőn követő domborműveihez. Ennek apostolalakjai mintaképül szolgálhattak a provinciális szószéklapok álló, fekvő figurái, hosszúkás arctípusai számára.
A térbeliség érzékeltetése azonban jóval kezdetlegesebb, mint Gode Lajos művein. Az ablakkal és függönnyel lezárt háttér előtt a kockakő és az emelvény látszatperspektívájával jelzett, meglehetősen szűk térben két síkba rétegezetten sorakoznak fel a szereplők. Az alapból derekán kulccsal a szónokló Szent Péter domborodik ki legerősebben, mellette két csoportba rendeződnek a hallgatóság rátétszerűen megmunkált figurái. Ez a fajta egyszerűbb relieftechnika, amely bőven alkalmaz térjelző függönyöket, felhőket, lépcsőket, a felvidéki bányavárosokban működött szobrászok munkáiról ismerős. Ugyanezekkel az eszközökkel dolgozott például Martin Vogerl a nyitrai Immaculata-emlék talapzati domborművein és Stanettivel közös művén, a körmöcbányai Szentháromság-oszlop dombormű-során. Stanetti körplasztikái közül több közvetlen analógiája a dombormű szereplőinek, s minthogy Körmöcbányán a Nagytemplomban - erről tudunk - szószék elkészítését is vállalta, nem kizárt, hogy ebből az együttesből jutott két faragvány a múzeumba.
|
