Pécsi szobrász. Itteni tevékenységének kezdete egybeesik Berényi Zsigmond püspök (1740-1748) hivatalbalépésének idejével. Nem kizárt, hogy a mester pécsi megjelenése a püspök korábbi művészeti kapcsolataival áll összefüggésben. Nevével 1741-ben találkozunk először, amikor Givovics József kanonoktól a pécsi dóm Szent Imre-kápolnájában felállítandó márványoltár díszítőelemeire kapott megrendelést. E kápolna bejárati oromdíszeit is ő faragta (1743). Neki tulajdonítható a törökök által megcsonkított Szathmáry-pasztofórium angyalfejeinek pótlása, valamint a dóm melletti Berényi-kút kávájának címfaragása (1748).

Klimó György püspök (1751-1777) is foglalkoztatta műhelyét. A pécsi püspökvár kaputornyán lévő Hampo-címer javításával zárult le kőfaragó-szobrászati tevékenysége (1754). A pécsi székesegyház gazdag faragású rokokó sekrestyeszekrényeit Polacsek András asztalossal együtt készítette (1758), a szobordíszes kanonoki padegyüttest (1762) pedig Schwerer József asztalos közreműködésével. Mintaképük a pozsonyi dóm Georg Raphael Donner műhelyében készült stalumma volt. 1758-77 között nyolc festmény-retabulumos, rokokó oromdíszes imazsámolyt készített a sekrestye berendezését kiegészítendő, 1765 között pedig a stallumok elé angyalfejes, dús ornamentika-faragású padokat állított. E munkáihoz a bécsi Szent-Péter templom hajópadjai adtak példát.

Speth Ferenc, illetve műhelye harmincnyolc évig állt a pécsi székesegyház és az egyházmegye szolgálatában, s 1770-ben újabb padokra a pécsi káptalan már özvegyével kötött szerződést.