Festő. Szolnokon, Bécsben és Münchenben tanult, 1878-ban visszatért Szolnokra. A hangulatos, finom tájképek mestere volt. Élt Párizsban és Münchenben is, de legszívesebben bodajki otthonában tartózkodott. Korai műveit részletező előadásmód jellemzi. Stílusa később oldottabbá vált. Az Országház étterme számára öt nagyméretű tájképfalfestményt készített. 1905-ben gyűjteményes kiállítási volt a Műcsarnokban. Számos művét (Faluvége, Országút este, Bodajki Kálvária stb.) a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.