Szülővárosából tizenhét esztendős korában került Bécsbe, s 1744-ben az akadémia növendéke lett. 1752-ben az akadémiai pályázaton második díjat nyert, s ekkoriban már önálló festőként Historienmalerként működött. 1754-ben Augsburgba költözött, az ottani akadémia tanára lett s tevékeny részt vállalt a város élénk művészeti életében. Festett freskókat (Augsburg, Zweifalten 1760), oltárképeket és kicsiny szentképeket, bibliai jelenteket mintául a különböző augsburgi kiadvány sorozatokhoz.

Az 1760-as években tért vissza Bécsbe. Részt vett abban a nagyszabású, sok festőt foglalkoztató vállalkozásban, mely a császári ház megbízásából Martin van Meytens irányításával a különböző történeti és udvari események megörökítésére szerveződött. 1772-75-ben mennyezetképet festett a bécsi liechtentali plébániatemplomban.

1780-ban került sor élete egyik legjelentősebb alkotására, az egri Líceum dísztermének kifestésére. Esterházy Károly egri püspök udvari festője, Johann Lucas Kracker halála után terveinek megvalósításához, az egri Líceum, az universitas - hatalmas új épületének dekorálásához sürgősen festőt keresett Bécsben. Sigristtel az udvari csillagász, Hell Miksa révén került kapcsolatba. Az írásban rögzített program s az előkészítő vázlatok alapján Sigrist három éven át dolgozott a díszterem mennyezetképén. A négy egyetemi fakultást megjelenítő kompozíció, eltérően a téma korábbi allegorikus ábrázolásaitól, a valósághoz kapcsolódó foglalatosságokat, korhű alakokat sorakoztat fel. Áttekinthető és racionális felfogásmódja a század végén érvényesülő új, klasszicizáló szemlélethez igazodik.

A nagysikerű egri vállalkozást követően Sigrist már csak szerényebb munkákba kezdett - Ruszt (Rust), plébániatemplom - kisebb táblaképek, zsánerjelentek festésével foglalkozott.