Szobrász, érem- és plakettművész. Az Iparművészeti Iskolán tanult 1902-1905 között, majd Telcs Ede műtermében ismerkedett meg az új francia éremstílussal, valamint Adolf von Hildebrand munkásságával, akivel személyes kapcsolatba került. 1907-ben egy pályázati jutalomból olaszországi utazást tett, majd 1909-ben Hildebrand javaslatára három hónapot töltött Georg Roemer müncheni műhelyében, ahol a klasszicizmussal és a szecesszióval ismerkedett meg.

Itthon már sikere volt érmeivel és plakettjeivel (Kalotaszeg, 1908). 1919. áprilisban a tanácskormány az Iparművészeti Iskolán a díszítőszobrászat tanárává nevezte ki Ferenczy Béni szobrász tanszékén. 1923-1943 között tanonciskola tanára volt, 1928-tól 1943-ig az Iparművészeti Iskola érmészet tanszékén óraadó tanár. 1943-tól nyugdíjazásáig (1948) az Állami Pénzverde művészeti vezetője.

1912-től szerepelt kiállításokon, egyéni bemutatkozása 1922-ben az Ernst Múzeumban, 1960-ban a Műcsarnokban, majd 1972-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt. Több bel- és külföldi elismerés, művészeti pályadíj tulajdonosa. Tevékenységét gazdag éremanyag képviseli a Magyar Nemzeti Múzeumban plakettek és kisplasztikák a Magyar Nemzeti Galériában. Igen termékeny művész volt, közel 2000 érmet és plakettet mintázott. Mívesen cizellált, finom vonalvezetésű érmei, portrészobrai és aktjai modern klasszicizmus jegyében készültek.