|
A Nyolcak csoport tagjai tudták, hogy a művészet minden ágának fel kell sorakoznia a maga agitációs eszközeivel az új - az egész társadalmat átalakítani szándékozó - terveik mellett. erre a hagyományos táblakép műfaja már nem alkalmas. A közösségi épületekben levő freskók szólnak a legnagyobb tömegekhez. Kernstok mellett Pór vonzódott leginkább az ilyen jellegű feladatokhoz. Természetesen ahogy a gazdasági, politikai átalakulás tervei is még csak csirájukban léteztek, ugyanígy nem volt kialakult tematikája és formanyelve ennek az új agitatív festészetnek sem. Pór is az eddig legnagyobb tömegeket mozgató, több évszázados kialakult tematikával és ikonográfiával rendelkező - a bibliát feldolgozó - egyházi művészethez folyamodott. A festők hittek az átalakulás békés megvalósításának lehetőségében, és hitték, hogy a nép ugyanolyan, szinte vallásos áhítattal követi az új eszmék reformer prófétáit, mint tanítványai Jézust. Ez a naiv, áradó érzelmekkel telített hit sugárzik Pór freskóterveiről is. A kép már Pór kortársai között is sok vitát váltott ki. Hatása megdöbbentő. Hatalmas terrakotta színű figurái megállásra késztetnek. Elrendezése a klasszikus középtengelyre épített szimmetrikus kompozíció. A figurák monumentális szoborcsoportként válnak ki a lazán, festőien felrakott pasztellkék háttérből. A kontúrvonalak erős kiemelése a szecessziót idézi, az izomkötegek és a test anatómiai felépítésének részletezése a Pór által annyira csodált reneszánsz mesterek megoldásaira utalnak. Az alakokat csak ezek a külső jegyek fűzik össze. A tekintetek különválnak, mint a Család c. képnél is, bár itt erősebb, elsősorban lírai érzéseket fejeznek ki. A két legszélső, félig hátraforduló alak közül az egyik a teljes kétségbeesést, a másik a reményt sugallja. A Nyolcak művészeti 1919-ben, amikor már konkrét céljaik vannak és nemcsak a polgárság radikális rétegének támogatását, hanem tömegeket éreznek maguk mögött, megtalálják azt a művészi kifejezésmódot, amellyel a legnagyobb tömegeket mozgathatják meg - a plakátot.
|
