Carló Maratta, majd Francesco Trevisani tanítványa Rómában, a Compagna dei Virtuosi al Pantheon festőegyesülés tagja. Mennyezet- és oltárképeket festett római és Róma környéki templomokba, és mint életrajzírója, Nicola Pio említi igen sok szép képe készült per signori e forestieri e particolarmente per inglesi. A külföldiek közt, akik művei iránt érdeklődtek, úgy látszik magyarországiak is voltak. Erre vall legalábbis az a körülmény, hogy számos alkotás került magyar templomokba, gyűjteményekbe. Ezeket a festményeket többnyire a szignatúrák alapján lehet meghatározni és datálni.

A váci székesegyház sekrestyéjében maradt fenn az 1725-ből jelzett Szt. Barnát Mária előtt és Szt. Januárius vértanúsága ábrázolás, a váci egyházmegyében, Vácrátóton található egy Madonna-képe (1727), Aranyosmaróton (Zlaté Moravec, plébániatemplom) az 1725-ből származó Szt. Mihály oltárkép, a Szépművészeti Múzeumban Budapesten a nagyméretű Krisztus a kereszten ábrázolás - nyilván ugyancsak egykori oltárkép - 1729-ből.

A képek eredetét, megrendelőjét nem ismerjük hitelesen, a helyi és időbeli összefüggések alapján azonban arra kell gondolnunk, hogy egy egységes nagyobb megbízás alapján készültek. Rendeltetési helyük feltehetően Vác - talán a régi székesegyház - volt, kezdeményezőjük valószínűleg az akkor váci püspök, Althan Mihály Frigyes gróf. Girolamo Pesce későbbi alkotásai közül több Magyarországra került, ezek többnyire kisebb méretű, bibliai tárgyú táblaképek (Brno, Moravská galerie, 1732, Vizovice, Zámecká obrazárna, 1744).