1928-ban Patkóék az utolsó nyarat töltötték Igalon, a frissen elnyert római ösztöndíjjal ez év végén indultak Itáliába. Stílusuk már ekkor fordulópontra ért, a kortalan, aktokkal benépesített Árkádia helyett idilli hangulatú, hús-vér embereket felvonultató, valóságos tájakat festettek.