1928-ban az utolsó igali nyáron, Bánk Ernő - az 1926-os Aba-Novák-képhez hasonlóan - ismét egy önarcképet festő kollégát örökített meg: Patkó Károlyt, aki - talán már be is fejezett - kép előtt mintegy megkettőzve néz szembe a nézővel.