Az évtizedekig ismeretlenségbe süllyedt életműre az újabb kutatások derítettek fényt. Az ismeretlenség legfőbb oka nyilvánvalóan az a körülmény volt, hogy Pál István 1929-ben pszichózisa miatt elmegyógyintézetbe került , ahonnan 1930-ban gyógyulatlanul távozott. A legutolsó adatok 1939-ig követik nyomon a palyajat. Az eletmu szetszorodott~ alig nehany darab maradt fenn belőle.

1906-ban egy rövid ideig Ferenczy Károlynál tanult a Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányára került, ahol művészete a neósokhoz kapcsolódott. A nagybányai kolónia 1912-es kiállításán A nagybányai parkrészlet és a Csendélet című képével szerepelt.

1912-től a kecskeméti művésztelepen folytatta tevékenységét.

A Tanácsköztársaság alatt tanári munkát vállalt egy budapesti szabadiskolában, majd a húszas évek elején Erdélybe, illetve Aradra került. Itt a Szántó György által szerkesztett avantgárd elkötelezettségű Periszkóp című lap munkatársa lett, hirdetéseket és azokat kísérő konstruktivista rajzokat készített. 1927-ben újra Budapesten állított ki. Munkásságának feltehetően betegsége vetett véget.