Festő, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolát 1950-ben végezte el Szőnyi István növendékeként. Érdeklődése a látványfestészettel szemben a metafizikus ihletésű szürrealizmus felé fordult. Sajátos nonfiguratív művészete azonban nélkülözi az abszurd társítás lehetőségét. Visszatérő motívumai: az ősi, történelmi múlt, a letűnt kultúrák tárgyi-szellemi maradványai, töredékei, az enyészetté vált, fényes múltat idéző romvárosok; s a bezártságot, a magányt, a félelmet idéző falak (Pompeji fal, 1968; Ikon fal, kék-zöld, 1969; Labirintus-sorozat, 48 tábla, 1973). Bábtervezéssel is foglalkozott. Jelentős kiállításai: Fészek Művész Klub (1957); Esztergom, Balassa Múz. (1966); Székesfehérvár, István Király Múz. (1967); Diósgyőri Vármúz. (1972); Nemzeti Galéria Műhelye (1977); Műcsarnok (1979). Egyéni külföldi bemutatkozásai: Tel Aviv (1966); Róma (1969); Párizs (1970); Varsó (1972); NSZK (1976, 1978).