Passuth Krisztina írja a Nyolcakat bemutató monográfiájában Orbán művészetéről, hogy "... két, egymással ellentétes festői elv között hányódik. Az egyik: a síkszerű - nála határozottan szecessziós - felfogás, mely kígyózó vonalakból alkot dekoratív - többnyire szimmetrikus - kompozíciókat A másik: a konstruktív megformálás, a Cézanne-ra emlékeztető zárt, plasztikus, masszív formavilág".
Nos a Chareonti táj Orbán festészetének még a csoportba lépése előtti állapotát dokumentálja. A charentoni házakon a nagybányaiak fény-árnyék hatásokat kiemelő felfogása keveredik a szerkezetet hangsúlyozó, Cézanne festésmódját is tükröző szemléletmóddal, sőt a téma, a városkép, valamint a megformálás "szerkezetes naturalizmus"-a még Utrillo piktúrát is idézi.
Minden visszavezethető a kubusra, a kockára, a kúpra mondotta Cézanne, de ezt az elméletet igazán csak a kubisták, például Braque, a magyarok közül Dénes Valéria vitték következetesen végig szerkezetre tördelt tájaikkal, illetve házaikkal. Orbán Dezső képe azt az állapotot rögzíti, amikor még a szolid konstruktivitás, a magyar impresszionizmus és a naturalizmus egyaránt befolyásolta művészetét.
|