|
Az erdélyi születésű Nagy Istvánt az alföldi iskola festői közé sorolják, s gyakori paraszttémái és népi ízű realizmusa révén művészete valóban rokon vonásokat mutat ezzel a körrel, sőt a húszas években egy rövid ideig stílusára közvetlenül is hatottak az alföldi alkotók. Mégis inkább a független, önálló karakter jellemző rá, iskolákhoz, csoportosulásokhoz sohasem csatlakozott. Sommás előadásmódjával, a látvány geometrikus szerkezetének érzékeltetésével, egyféle sűrített kompozíció alkalmazásával - anélkül, hogy részt vett volna az avantgardista mozgalmakban - az újabb törekvéseket képviselte.
1932 körül készült "Iskolás fiú" c. pasztellképének frontális beállítottságán, szimmetrikus kompozícióján, dekoratív folthatásán keresztül jól nyomon követhető ez a törekvés. A szép, tiszta arcú parasztfiút a festő ugyanazzal a mély együttérzéssel ábrázolja, amivel Móricz Zsigmond formálta meg felejthetetlen regényalakját, a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijét.
|
