|
Egyike legtalányosabb festőinknek. 1920 körül érkezik Erdélyből Magyarországra. Rövid ideig Koszta József mellett dolgozik, de nem tud egy helyben maradni. Gyalogosan bejárja az Alföldet, a Dunántúlt, a Délvidéket, 1925 után Erdélybe is hazalátogat. Vándor életmódja Mednyánszkyval rokonítja, de ezen túl portréik szemléletében is van valami rokon: egyszerre mutatják be a típust és a karaktert. Nagy István az állandóságot, a szintézist kereste, rajzainak kontúrjai hangsúlyozott, szerkezetet kiemelő, de nem kubisztikus. Főleg a parasztságot rajzolja, ahonnan maga is származik. Munkásságának szellemisége kapcsolható a kor falukutató mozgalmaihoz, ideológiája a népi írókéhoz.
A Kalapos fiú című képén a kalap karimája alól riadt, gondterhelt fiatal szempár tekint ránk, azaz nem is ránk, hiszen a fiú a semmibe néz. A rejtőzködő, fáradt tekintet arról beszél, hogy ez a gyerek már sok mindent megélt: szegénységet, éhezést, verést és játék helyett rengeteg munkát.
|
