|
Festészetét a realizmus és konstruktivizmus ötvözése Nagy Balogh János művészetével rokonítja, témavilága, mély, realista emberábrázolása az alföldi iskola képviselői mellé sorolja. Drámai erejű, konstruktív felépítésű alkotásain szülőföldjének, a Székelyföldnek tiszta levegőjű, komor havasait, az alföldi tanyákat, a nehéz, életszántotta barázdáktól borított paraszti arcokat elevenítette meg. Festészetében a szerkezeti elemek kapnak erős hangsúlyt, röviden, szűkszavúan komponál, mély színek, sötét kontúrok jellemzik kicsiben is monumentális hatású pasztell, kréta és szén képeit. "Egy életen át kerestem a lényeget - vallotta -, a témában a lelket. Fák, házak, virágok, emberarcok bonyolult összevisszaságában azt, ami a felületek alatt vibrál: a belső hűséget."
"Kalapos öregasszony" című képét Erdélyben festette. Stravropulós Sokrates gyűjteményéből került 1941-ben ajándékként a Fővárosi Képtárba.
|
