|
A kép a művész édesanyját ábrázolja.
"Egy kendős öregasszony arca, ezer ránccal borítva, de csupa erély és akarat: az édesanyja, akit többször festett. Olyan, mint egy tölgyfából bárddal kihasított bálvány." - Lyka Károly fogalma így a művészetről írt könyvében. Nagy István életművében külön fejezet édesanyjáról készült portrésorozata, mely nemcsak a századfordulótól a 20-as évekig terjedő első korszakában, hanem teljes életútja folyamán is - később emlékképként - állandóan visszatérő témája. Komolyság, befelé.fordulás, egyszerűség és mozdulatlanságában már-már jelképpé emelkedő monumentalitás jellemzi a képet; a lélekrajz szinte rembrarndti mélységű. A mester a szén erőteljes, rajzos alkalmazásával, a tónusértékek gazdag lehetőségeinek kiaknázásával lendületes formavezetéssel, tömbszerűen alakította ki édesanyja mellképét. A sejtelmes megvilágítást egyetlen szín, az aranyló sárga érzékeny és fokozatokban gazdag szerepeltetésével érte el; a portré szinte belülről sugárzik. Az enyhén lehajtott fej tartása merengővé, gondjaiba mélyedővé, a küzdelmes életútra emlékezővé. formálja az ábrázoltat. Tartalmi és kompozíciós analógiájaként a stiláris különbségek ellenére Derkovits 1932-es keletű Kendős nő c. képét említhetjük.
|
