|
Nagy Balogh János már indulásakor jó érzékkel felmérte, mely területek azok, ahol akadémikus felkészültségű kollégáival eredményesen kelhet versenyre. Ezért fogott ismert, szűk otthoni környezetének művészi feltérképezéséhez, az egyszerű intéreurök világából adódó alapvető esztétikai kérdéseket tisztázó tanulmányokhoz. Korai szoba- és konyhaintéreurjait még a válogatás nélküli lefestés jellemzi. Szegényes környezetét csaknem "elbeszélő stílusban" igyekszik reprodukálni. E képeket a barnába ágyazott színek - melyek egyaránt vallanak München hatásáról és Munkácsy tiszteletéről - s a gondosan megválogatott fényeffektusok "élfények" jellemzik. A tizes évek elején e spontán előadású belső tereket mindinkább a tudatosan megszerkesztett, gondosan kiérlelt térábrázolás váltja fel. A művész műterme címen ismert alkotáson a képelemek egy nagyon is tudatos, architektonikus szerkezet "építőkövei". A festmény koloritja még nincs messze a plein-air jellegtől, de a tárgyak határozott körvonalai, gondos statikája már a Cézanne utáni képszerkesztés tudatosan vállalt és kimunkált alkalmazásáról vall. A tárgyak elveszítik esetlegességüket, sajátos, szűkszavú, jelképi értelmet nyernek.
|
