|
Reménytelen nyomorgások közepette, szobafestőként tengette életét. Rendes tanulmányokban alig volt része, lényegében autodidakta. Művészete némiképpen a korai kubista törekvésekkel rokon, legjobb képeit geometriai felépítés, szilárd kompozíció, tompa, világos színek jellemzik.
Az önarcképek hosszú sorát festette. Leghűbb modellje édesanyja volt, s képeinek témájául szerény otthonuk részletei és egyszerű tárgyai szolgáltak. Életművének jelentős részét alkotja a kubikosokról 1910-14 között festett ciklus, a kispesti lakásukhoz közel eső Wekerle-telep építése szolgáltatta hozzá a témát. Nagy Balogh szinte minden idejét a munkások közt töltötte, színvázlatokat készített róluk, rajzolta őket. Logikus, tiszta komponálási mód, a tömbszerűség hangsúlyozása jellemzi ezt a művét is, melyben elsősorban J. F. Millet művészetének hatása érezhető.
|
