|
Nagy Balogh János kubikos - és általában munkás-tematikájú képeinek javát 1910-14 között festette. Létrejöttükben szerepe volt az 1910-ben megindult Wekerle-telepi építkezéseknek mint közvetlen élménynek, s Millet művészetének, mint követendő példának. Még 1907-ben küldte el számára barátja, Muszély Ágoston Millet Kalászszedőkjének reprodukcióját. A mű témája és művészi formanyelve egyaránt vonzotta, hiszen a barbizoni mester halk szavú, lírai munkásábrázolása, az alakok tömbszerűsége, a sziluettel való komponálásmód olyan példa volt, melyet Nagy Balogh érdemesnek talált egyéni hangja kimunkálásában figyelembe venni. A kiállításunkon szereplő kétalakos Kubikosok kompozíciója Millet Angelus című képére emlékeztet. Erre utal az alacsony horizont, az alakok egymáshoz való viszonya, az Angelus imádkozó figuráját idéző, ásójára támaszkodó jobb oldali férfi. Nagy Balogh szemlélete azonban alapvetően különbözik Millet szentimentális realizmusától: figurái szenvtelenül, gépiesen dolgoznak, egész létüket a leglényegesebbre redukált munkamozdulat szabja meg, alig van önálló életük. A pillanatnyi munkafolyamat általánossá tétel, időtlensége részévé vált annak a monumentális szándéknak, melyet Nagy Balogh a tizes években egyre erősebben juttatott érvényre. Időtlen monumentalitása teszi az egysíkú munkát általános érvényűvé, általánosítja alakjait egyediből tipikussá.
|
