MUNKÁCSY Mihály
(1844, Munkács - 1900, Endenich)

Tépéscsinálók

1871
Olaj, fa, 141,3 x 196 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Festményének tárgyát Munkácsy ezúttal az 1848-as szabadságharcból vette: egy mankójára támaszkodó sebesült honvéd mesél az átélt nehéz csatáról. A faluban otthonmaradtak: leányok, asszonyok, öregek, gyerekek, kiszolgált katona, púpos fiatalember fájdalmas meghatottsággal, feszült figyelemmel hallgatják a szuggesztív erejű elbeszélést, miközben a sebesültek számára tépést csinálnak. Munkácsi különösen együttérző emlékektől áthatva festett, hiszen a szabadságharc és az utána következő tragikus események okozták az ő szomorú gyermekkorát, korai árvaságát is, és hazafias érzelmeit mindez döntően meghatározta. A festmény kompozíciója kiegyensúlyozott. A főalakot itt is - mint a "Siralomházban" - oldalra helyezte, de az alakok csoportosításával a figyelmet ráirányítva kompozíciós és tartalmi középponttá tette. Az érzelmek rezzenésnyi variációit - arcokon, mozdulatokban, tartásban, tekintetben kifejezve - olvadékony aranybarnás, fényárnyékos festőiséggel jelenítette meg.

A műről részletes elemzés a Száz szép kép című összeállításban olvasható, a Magyar Elektronikus Könyvtár kiállítótermében.


Tegye meg észrevételeit, írjon a vendégkönyvbe és küldjön képeslapot.
Készítette és fenntartja Krén Emil és Marx Dániel a T-Systems Magyarország Zrt. támogatásával