Siralomház

A betyár élete és alakja Munkácsyt gyermekkora óta foglalkoztatta, "Emlékezései"-ből tudjuk, hogy inaséveinek gyermeki gyötrelmei fonódtak egybe azzal a vággyal, hogy a szabad élet eszményképeként eleven betyárt láthasson, ha másként nem, a kocsmaasztal alól, ahonnan jöttét leste.

A Siralomház drámai jelentében felbukkan a döbbent kisinas. Munkácsy nyomon követte hősét, a betyárt már legkorábbi, 1867-es népéletképein, kőrajzú hírlap-illusztrációin. De sok mesterségbeli tudás kellett még ahhoz, hogy Düsseldorfban kellő felkészültséggel adjon igaz képet a halálraítéltről, kit "három nappal előbb kitesznek, jól táplálnak és gondoznak", s jöhetnek rokonai, barátai, ellenségei búcsút venni tőle. Felesége a sarokban zokog, kislánya mit sem sejtve tiblábol és majszol, a szegénylegény pedig elszámolt az élettel, s alighanem a túlvilággal is - földhözcsapja a bibliát. Hiába küldi a tömlöcbe üzenetét még a mennyezet rácsán keresztül a tenyérnyi kék ég, a festménynek az a tündöklő emberiességű színfoltja...

A műről részletes elemzés a Száz szép kép című összeállításban olvasható, a Magyar Elektronikus Könyvtár kiállítótermében.