|
E festmény készülése idején a hírlapoknak és a népszínműveknek kedvelt témája a kocsmából részegesen hazatérő paraszt. Az olvasók és a nézők hahotája fogadta a botladozó vagy hetykén érvelő atyafit és a házsártos feleség szidalmait. Munkácsy nem látta derűsnek a témát. Hangvétele komoly, részvétteljes. Számára ez a jelenet is parasztsorsot jelentett. A zsellér egyetlen estéjét akarta virágossá varázsolni. Az asszony tudja ezt, és nem veszekszik, kisebbik gyerekét táplálja, annak éhségét csillapítja. De mi lesz később velük? A férjet hazakísérő barát hiába készült pártfogó beszédre, az éhség itt természetes állapot.
A néma drámát a fehérrel összecsapó sötét színek festik alá, ezek a kékek, barnák, sötétvörösek, s a magyar parasztszobák hangulatát adják vissza.
|
