Hazai emlékek követték Munkácsyt düsseldorfi pályáján is, ezek súlya, az életképfestészetben szokatlan drámaiság hozta meg számára az európai sikert. Éppen ez időben Munkácsy idegállapota megrendült, attól való félelmében, hogy többé ilyen - szinte vérével festett - műveket nem tud majd alkotni. De ha az élményeknek és indulatoknak ez a tüze nem is kísérte őt tovább, festészete más témákon izmosodott. Ezen a képen a városka házainak körvonala német környezetre vall, a megbilincseltek vezető alakja azonban magyar, a szegénylegény mása. A hajnali megrökönyödés a hajnali kofák arcán, mozdulataiban oly eleven, mintha még a hazai népélet- és karakterképek emléke táplálná Munkácsy ecsetjét.
A jól ismert fiatal anya védő mozdulattal és tekintettel szorítja magához a karonülőt. A kis vörös hajú púpos férfi, Munkácsy kedvelt alakja, felvont szemöldökkel tájékozódik a hangulat s a várható következmény felől. A kalapos, szakállas csavargó aligha lépdel első ízben megbilincselve: megveti a botránkozókat.
|