A kitűnő iskolázottságú Molnár Józsefet elsősorban késői tájképei alapján kedvelik. Korai történeti festményei teátrálisak, kemények, rajzosak. Ezt a szenvtelen, száraz előadásmódot még legjobb rajzaiban sem sikerült érzelemmel megtöltenie.
Negédes, biedermeier hangulat, aprólékos ábrázolásmód jellemzi a Műcsarnoktól vásárolt kis lapot is. Az egységes, hangsúly nélküli világítással még a háttér növényzetének lazább foltjait is szürkévé tompítja. Pontos rajztudásával naturális hűséggel ábrázolja a női alakot, de az éles kontúrvonallal szinte kiszakítja a táji háttérből.
|