|
Meytens legkorábbi ismert Önarcképe, a firenzei Uffizi festők galériájában őrzött turbános ifjúkori képmás a mester itáliai tartózkodása alatt, 1727-ben készült. Ezt követi 1735 körül az a félalakos képmás, melynek egy-egy változata a nagyszebeni Muzeul Brukenthalban és a ludwigsburgi képtárban található. A budapesti Önarckép egy későbbi időszakba tartozik, egy némiképp megváltozott, korpulensebb férfit mutat. Az arc még fiatalosan sima, de kövérkés, s gazdag allonge paróka övezi. A beállítás az udvari méltóságokra, kitüntetésekre utal, a festő mellén aranyláncon azt az érmet viseli, amelyet stockholmi működése alkalmából Frigyes svéd királytól kapott 1730-ban, jobbjában tüntetően Mária Terézia császárné medalion képmását tartja. Idősebbnek s még tekintélyesebbnek tűnik a mester azon a mellképen, mely a bécsi Akadémie der bildenden Künste képtárában, s egy félalakos portrén, amely stockholmi magángyűjteménybe került. Mindezekkel az arcképekkel s a Johann Gottfried Haid által 1756-ban metszett portréval összehasonlítva, képünk keletkezését az 1740-es évekre tehetjük. Összhangban áll ez a kép a festőről készült kortárs beszámolókkal: Il a une téte trés belle. Il a le port grand et degagé... Il a l'air affable et tout a fait prevenant, (T. Baden, 1797).
|
