|
A két világháború közötti magyar szobrászat eredeti tehetsége, harcos szellemű művésze volt Mészáros László. A szegény sorsú művész 1928-ban szerepelt először kiállításon, 1935-ben a Szovjetunióba emigrált. Küzdelmes és viszontagságos körülmények között végzett munkássága földrajzilag egymástól távoli területeken realizálódott, művészi hagyatéka mégis jól ismert az utókor előtt.
Parasztfiúja a Magyar Nemzeti Galéria plasztikai gyűjteményének, de ezen túl az egész modern magyar szobrászatnak kiemelkedő alkotása. A szobor egyszerű formái életteljesek. A meztelen felsőtestű, álló fiatal férfi parasztgatyát visel. Mészáros László bátran, ötletesen használta fel a komponálásban ezt a paraszti életforma jelképévé lett ruhadarabot, mely azelőtt gyakran volt a művészetben az álnépieskedés olcsó kelléke. Dráma, szenvedély feszül a nyugodtnak látszó figuráiban.
A gipszpéldányt, amelyről a szobrot öntötték, 1932-ben vették meg Mészáros Lászlótól.
|
