|
A festmény 1914-ben a szerb fronton készült. A sivár, kietlen havas tájban, szinte élő holttestekként fekvő katonák ábrázolása a legmegrendítőbb tiltakozás a háború ellen. A részletező festésről ekkor Mednyánsyky az összegezőbb előadásra tért át, mélységes humánuma kiszélesedett. Harctéri képei általában borongósak, sötét háttérből emelkednek ki az alakok, de itt határozott foltokban vágódik ki a havas háttér fehérjéből a két sötét figura. A festmény kompozíciós megoldása is egyedülálló Mednyánszky László művészetében. Míg a többi képén a sötétből halványan dereng elő a fény, itt a sötét foltok hideg színei nagy világosságban tűnnek elő. Mednyánsyky virtuóz módon értett a tér és ember közti kapcsolat érzékeltetéséhez. A két katona nézőtől 4-5 méterre van, és kisebbedésük is ennek megfelelő.
A mester nagyon finom szövésű vászonra festette a képet, a festéket simán kezelte és pasztozitás nélkül dolgozott. Az olajat "szárazon" kezelte, a mű ezáltal majdnem temperának, sőt néhol akvarellnek hat. A matt, érett kréta alap, s a szárazon kezelt olajfesték a sivárság érzetét kelti. A két alak mögött a háttér a semmibe vész. A fekvő katonán a takaró szürkéje, az alak felénk nagyobbodó perspektívája a halállal való megbékélés megindító megfogalmazása.
|
