Medgyessy Ferenc azok közé a mesterek közé tartozik, akiknek igazi világa a monumentális plasztika, és csak elvétve látogattak át az éremművészet területére. Bár, mint Medgyessy példája is igazolja, az ott produkált alkotás sok esetben igen jelentős. Az 1921-ből datált "Önarckép" a mester tárgyilagos vallomása önmagáról.
Medgyessy ösztönszerűen érzi a műfajnak megközelítően kétdimenziós jellegéből adódó rokonságát a teljesen síkábrázolásra szorítkozó rajzzal, amit különben egész életén keresztül sokat és sok szeretettel művelt. A bemélyített kontúrokat hangsúlyozza, tehát a vonal, a rajz szerepe dominál, maga a mintázás egészen lapos. Különös karakterű, hosszúkás koponyáját, szakállas, keskeny arcát - mely emlékeztet kissé híres szobrának, a "Turáni lovas"-nak fejére - átlósan állítja az éremlapra, hatásosan kitöltve vele az érem teljes felületét.
|