|
Képeinek elemi erővel ható ragyogó színvilága ragadja meg először a nézőt. A kékek, lilák, rózsaszínek, sárgák, vörösek és zöldek sajátosan dekoratív, szinte világító árnyalatait használja. Ezek a színek, a szecessziós rajzú sötétlila és zöld fatörzsekkel, a vízszintesen hullámzó földsávokkal együtt erős, sodró erejű mozgás érzetét keltik. Síkhatású képei ismétlődő vertikális ritmusokkal, az egymást erősítő színekkel igen dinamikusak, őszinte életörömet, ösztönös festőiséget sugallnak. A lágy, képlékeny természeti formákkal, a szélfútta fák hullámzásával fejezi ki az ember belső vívódásait, örömeit. Festői fejlődésének útja - csakúgy, mint a század első évtizedében Kandinszkijé - az expresszionista tájfestészettől jutott el az absztrakcióig. E kép keletkezével egy időben készült akvarelljein szintén a tájélményt absztrahálta amorf színfoltokra.
|
