Szakmai tanulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte, ahol öt évig tanult, majd a Képzőmuvészeti Főiskolán hat esztendőn át Rudnay Gyula növendéke volt. 1926 óta rendszeresen szerepelt tárlatokon. Több múzeum őrzi festményeit, hímesköveit itthon és külföldön. „Parasztmenyasszony” című képe 1937-ben került a Louvre-ba, a Musée du Luxembourg-ba. A Magyar Nemzeti Galériában főbb munkái láthatóak, Szekszárdon számos műve van köztulajdonban.

1931 és 1942 között a szolnoki művésztelepen dolgozott, melynek vezető egyénisége akkoriban Aba-Novák Vilmos volt. A szolnoki művésztelepen töltött idő meghatározó szerepet játszott művészi pályáján. Festményinek színvilága visszafogottabbá vált: hideg színek, dinamikus vonások jellemzik a "Szolnoki Tabán" és a "Mátrai Búcsú" című képeit. Szolnokon alkotta meg Pólya Ivánnal közösen, majd önállóan fejlesztette tovább a hímeskő technológiáját.

1940-ben a szolnoki művészeti egyesület törzstagjává választották. 1946-ban lett a Szinyei Merse Pál Társaság tagja. 1935-ben hónapokat töltött Olaszországban, majd 1939-ben több skandináv országban.