|
A huszonegy évesen elhunyt Maticska Jenő tájképfestészete Nagybánya és környékének motívumkincséből táplálkozott. Kortársai, festőbarátai gyakran hangsúlyozták azt a bensőséges kapcsolatot, ami őt a szülővarosához fűzte, ahhoz a környezethez, amelyben felnőtt, személyisége és látásmódja kialakult.
A Virághegy esetében a témaválasztása a lehető legegyszerűbb. Enyhén emelkedő domboldal képe bontakozik ki a vásznon. A jobb oldalon dús lombozatú fák állnak. A kép előterében kezdődő, az okkersárga különböző árnyalataiból felépített, helyenként eltűnő, kanyargós ösvény vezeti a tekintetet a képtér mélyébe. A növényzet mély zöldjét a kanyargó ösvény és a föld okkersárgái ellenpontozzák. A háttérben a ragyogó nap melegétől felhevített levegő vibráló kékje zárja le a látványt.
A nyugtalan ecsetkezelés különösen dinamikussá teszi a képet, melyen minden egyes képalkotó elem, minden színfolt mozgásban van. Ezt a mozgalmasságot fokozza a napfényt visszaverő, sugárzóan intenzív színfoltok és mély árnyékok egymásmellettisége. A fény és árnyék között feszülő ellentét ellenére a festőnek sikerül egy tökéletesen kiegyensúlyozott állapotot rögzítenie. A színhasználat, fénykezelés, sugárzó energia, fényben való tobzódás Iványi Grünwald Béla néhány korábbi képére emlékeztet.
|
