|
Maticska Jenő számára Nagybánya nem egyszerűen téma, motívum, hanem otthon is volt. Ezért a Nagybányai táj által ihletett képei bensőségesebbek, személyesebbek, őszintébbek.
A Nagybányai tájon a Zazar partján elterülő rét felől láttatja a várost. A város és természeti környezetének organikus együttélését hangsúlyozza ki ez a kép.
A festő minden részletre odafigyelt. Egyformán hangsúlyos az előtérben láttatott mező, a girbe-gurba fatörzsek, a folyópart, a víztükör, a református templom emblematikus vörös toronysisakja és a háttérben csatlakozó házak sora.
Az előtérben az Iványi Grünwald Bélától tanult nyugtalan ecsetkezelést figyelhetjük meg. Kis foltokban felvitt zöld árnyalatokra épül a mező. A középtérben, háttérben nagyobb színfoltok dominálnak, amelyek Ferenczy Károly hatásáról tanúskodnak.
A témaválasztás viszont kifejezetten eredeti. A hasonló témajú festmények körében ritkaság az előtérben üldögélő nőalak. Sokkal gyakoribb az ember és a természet, az ember és a város, az épített és a természetes környezet viszonyára rákérdező képtípus. Ezen a képen egy fajta szintézist valósított meg a festő, amikor a parton üldögélő alakot, a fákon át láthatóvá váló várost és a mindent befoglaló természeti formákat, mint egymással organikus kapcsolatban élő részeket vagy elválaszthatatlan egységet festette meg.
|
