|
A portré a Nyolcakkal való szellemi és művészi közösségvállalás időszakának egyik kimagasló alkotása. A képfelületet horizontális, vertikális és haránt vonalak és fénynyalábok szelik át, ezekből épül fel a kompozíció. Az egyéniség, a jellem meghúzódik a szerkezeti elemek hálója mögött. A szigorú, hideg tekintet, a kemény arcvonások az absztrakciót erősítik, és megfosztanák a portrét az emberközelség érzékeltetésétől, ha nem segítenének a színek és a fények. Így Márffy sajátos színkultúrája ebben a konstruktivista korszakában is az érzelmi kifejezés lappangó igényéről árulkodik, amely a maga teljességében a 30-as évek remekművein bontakozik majd ki.
|
